1. Fejezet
Elrabolva
A nevem, Elisabeth Enderson és a New yorki tanszék legújabb tanárja vagyok. Igaz, hogy csak most érkeztem és csak az első hetemen vagyok túl, de úgy érzem, hogy a diákjaim egyenesen imádnak, ami persze nem kis szó, mert nemrég én is ezeket a padokat koptattam, végighallgatva egy-egy órát. De mégis, hogyan kerültem én ide? Huszonhárom éves vagyok és nemrég végeztem. Az én beadott szakim lett a legkiválóbb, igazából annyira, hogy a jövő héten meg is fog jelenni belőle egy könyv. Hogy miről szól? A skandináv mitológiáról, teljesen átfogóan, több mint ezerkétszáz teleírt lap és két év kutatás eredménye, szinte egyetlen átaludt éjszaka nélkül, sok utazással és önköltséggel. Persze én megtehettem, mert sok pénz örököse voltam, amit a családom hagyott rám, jobban mondva a nagyapám, aki már lassan négy éve távozott a Wallhalába. Számomra igazi hős, neki köszönhettem, hogy most itt vagyok, ahol. Egész haláláig mindig az asgardi népekről mesélt nekem. Sok mindenre megtanított,. lévén, hogy ő nevelt fel, és most itt vagyok és egy egész teremnyi diáknak mesélek a kilenc világról. Kicsengettek.
- Egy hét múlva találkozunk, mindenkitől egy rövid összefoglalót kérek a kilenc világról, a legjobbak bebiztosítják a félévi jegyüket! – hangoztattam még utoljára a diákseregletnek, akik közül a legtöbb velem egy korú volt, majd összeszedtem a cuccaimat és a tanáriba vettem az irányt.
- Beth, volna számodra egy feladatunk – Fogadott Jack rögtön, ahogy beléptem a tanáriba.
- Előtte hagy gyújtsak, rá utána tárgyalhatunk – mondtam és levetettem magam a kanapéra, majd elővettem egy doboz mentolos Davidson cigarettát, amelyből egy szálra rá is gyújtottam.
- Nos, addig elmondom miről is lenne szó – ült le velem szemben Jack. Pár tanár is odaállt hozzánk és figyelt. – Van egy diák az igazgatói folyosóján és őt kéne ellenőrizni, valószínűleg drogot fogyasztott és mielőtt bármit is cselekednénk, gondoltuk, hogy kikérjük a véleményed. – közölte velem, mire én teljes nyugalomban kifújtam feléje a füstöt, ő meglegyezett párat maga előtt.
- Le kéne szoknod, túl sokat szívsz – jegyezte meg.
- Mondtam már, hogy nincs senkinek se beleszólása az életembe?- húztam föl az egyik szemöldököm majd ismét szívtam.
- Persze, persze – bólintott. – Szóval, megtennéd?
- Ugye tudjátok, hogy ez némileg személyi jogok megsértésébe ütközik, persze bizonyos kereteken belül, ha a diák is beleegyezik… - folytattam volna, de Jack félbeszakított.
- Ez csak egy teszt – mosolygott.
- Nem ez gyakorlatban is bevett hazugság vizsgálás, sőt tudod te is jól, hogy jobb is vagyok egy hazugság vizsgálónál, azt át lehet verni, de engem nem – közöltem vele és végignéztem mindenkin.
- Még is csak egy diákunkról van szó és még is jobb mintha rögtön kórházba küldenénk drog tesztre.
- Jól van, jól van, de nem én felelek a következményekért – súgtam és elnyomtam a cigimet.
- Elkísérlek – állt fel Jack is.
Az igazgatói az alsó szinten volt egy elszeparált kis folyosó vég, székekkel, ahol most csak egy fiatal fiú várakozott.
- Jó… jó napot – köszönt nekünk.
- Jobbat – morogtam vissza. Bementünk mindhárman az igazgatóiba.
- Elisabeth.
- Lars igazgató – biccentettem én is felé. Lars a saját helyére mutatott, hogy üljek le. El is foglaltam, míg a diák velem szemben ült le.
-Ő Jerry Peterson és okunk van feltételezni, hogy tiltott szereket fogyaszt – mondta Lars.
- Nos, Jerry az én nevem Elisabeth Edison és itt tanítok északi mitológiát, de persze most nem azért vagyunk itt, hogy bármit is tanítsak neked – komoly arcot vágtam, de a végére még is elmosolyodtam, mire Jerry kicsit lazított az eddigi feszült testtartásán. – Meg fogom vizsgálni, hogy mennyire vagy szavahihető és talán így nem leszel beküldve egy drogtesztre a kórházba.
- Hogy vizsgálna meg? –kérdezte.
- Nos, Jerry ugye tudod, hogy ha be is mész a kórházba és ha még is negatív lesz a teszted, attól még a kortörténetedben szerepelni fog, mert fogyasztás gyanújával küldtek be, ami majdnem olyan veszélyes a jövődre nézve, mintha tényleg fogyasztottál volna? – kérdeztem őt.
- Nem… nem tudtam – súgta halkan.
- Szóval az elkövetkezendőkben csak annyi a dolgod, hogy az asztalra rakod mindkét kezedet, tenyérrel fölfelé és hagyod, hogy megfogjam, és közben kérdéseket tegyek föl – dőltem egész előre az asztalon át Jerry felé.
- Igen – bólintott, majd az asztalra rakta mindkét kezét, majd én lassan megfogtam őket, mire majdnem visszahúzta.
- Hi…hideg – dideregte.
- Tudod a sok cigaretta kicsit tönkre tette a keringésem – súgtam neki a szemébe nézve, mire ő csak bólintott.
- Az első kérdés jön – mondtam határozottan, mire Jerry izmai megmerevedtek. Én biztosan tartottam a csuklóját, majd hogy picit ellazuljon körkörös mozdulatokat tettem, mielőtt kérdeztem volna.
- Szeretsz ide járni, ebbe az iskolába? – kérdetem őt és már biztosan tartottam a kezét. Minden rezdülését éreztem olyan pontosan és olyan lágyan, ahogy a legkisebb gondolatfoszlány áthaladt az idegrendszerén, előre tudtam a válaszát: Igen.
- Igen –mondta és én tudtam nem hazudik.
- Tudtában vagy annak, hogy miért vagy itt?
- Igen – válaszolta ismét és itt éreztem egy icipici tévelygő kis rezgést. Fogást váltottam most a gyűrűs és a hüvelykujjam tartotta a tenyerét, felülről és alulról még két ujjam mindig a csuklóján pihent, egyedül a kis ujjam állt az ég felé.
- Ismét megkérdezem: Tudatában vagy annak, hogy miért vagy itt?
- Igen – válaszolta ismét és most már tudtam, hogy biztos fogyasztott drogot.
- Mit fogyasztottál? – tértem rögtön a lényegre, meg sem kérdezve, hogy fogyasztott e valamit.
- Semmit – hazudta.
- Na, Jerry ne csalj! – dorgáltam meg. – Mit fogyasztottál kérdeztem még egyszer.
- Csak egy fél szál joint volt semmi több és most először fordult elő ilyen, nem gondoltam, hogy ennyire ki fog ütni a cucc –hadarta Jerry és én erősen szorítottam, nehogy felálljon a helyéről.
- Csak egy joint? – kérdeztem mosolyogva.
- Igen – vallotta be az igazat, illetve mivel a kérdésemre válaszolt csak a fél igazságot, mert valóban csak egy fél joint volt.
- Nos, uraim – engedtem el Jerry kezét, aki megkönnyebűlve visszahúzta azokat és dörgölni kezdte a csuklóját. – A gyerek igazat mondott – néztem az igazgatóra és Jackre.
- Tehát igazunk volt – mondta Lars igazgató. – Nincs más választásunk, mint hogy…
- Ugyan Lars, csak egy fél szál Joint volt. A te idődben is ez volt a menő, sőt egyszer-kétszer én is kipróbáltam, azért egy joint mégsem speed – álltam föl az igazgatói székből és úgy folytattam. – Nem kéne Jerryt sehova sem küldeni, ha megígéri, hogy nem jön többet benyomva iskolába – néztem Jerryre, aki kétszer egymás után bólintott.
- Ez még mindig az én döntésem Elisabeth – mondta Lars.
- Ugyan kérlek… - legyintettem, mire Lars fújt egyet.
- Jó de, ez volt az utolsó eset – azzal leült a székébe. – Elmehetnek.
Mi hárman kivonultunk az irodából.
- Köszönöm – mondta Jerry vidáman.
- Tanulj többet és inkább cigizzél – mondtam neki és visszasiettem a tanáriba. Már mindenki órán volt. Gyors rágyújtottam, mert nekem ilyenkor lyukasórám van. Jack is belépet fél perc után.
- Jó voltál, mint mindig, büdös bagós – mosolygott rám és tudtam, hogy viccnek szánja.
- Hát persze.
- Ugyan ne vágj ilyen képet, nem hiába vagy ilyen fiatalon tanár – közölte és le nem törölte volna azt a fülig érő vigyort az arcáról.
- Amíg ide nem jöttem te voltál a legfiatalabb, hány éves is vagy – fújtam ki közben a füstöt.
- Harminc egy és két éve tanítok.
- Neked azért több tapasztalatod van.
- Neked meg a véredben van – közölte. Én elnyomtam a cigimet és felálltam.
- Nos, elfáradok a mosdóba –azzal távoztam a tanáriból.
Miután elvégeztem a dolgomat, kezet mostam és felfrissítettem a sminkemet, majd hosszasan vizsgáltam az arcomat a tükörben. Csak néztem és néztem magam. A két vékony fonatot az arcom két oldalán, melyek sötét egyenes hajamat fogták hátra és egyben végződtek. A teltebb alsó ajkamat és a szemernyit húzott, szürkészöldes szemeimet. Vékony, magas alakomra tapadó cicanadrágot és a barna lovagló csizmát, melynek orráról eltávolítottam egy piciny foltot. A testhez álló inget, mely egybeolvadt színével a nadrágomnak, és az ingen lévő fekete bőr mellényt, mely nem is olyan nagy melleimet, csak még jobban kihangsúlyozta. Sóhajtottam.
- Tanításaid elenyésznek – súgtam a tükörnek, de közbe nagyapámat láttam benne. - Az életem unalmas.
Megfordultam és magam mögött hagytam a mosdót. A tanári ajtaja előtt már a számba lógott egy cigi és miközben benyitottam meg is gyújtottam, de fölöslegesen, valaki rögtön kikapta a számból és becsapódott mögöttem az ajtó. Ijedten néztem körbe. Három fekete ruhás férfi és Jack volt a tanáriban.
- Hát maguk? – kérdeztem meglepődve.
- Érted jöttek – csuklott zavartan Jack.
- Jó-jó, csak előtte hagy szívjam el a cigimet és a hátam mögöttihez fordultam, aki látványosan kettétörte, mire én egy durcás arcot vágtam. Visszafordultam a Jack mellett állóhoz.
- Mit akarnak?
- Az amerikai államnak szüksége van a tudására, velünk kell hogy jöjjön – mondta férfi.
- Miről lenne szó? –kérdeztem.
- Itt nem beszélhetünk, tehát ha lesz olyan szíves…
- És, ha azt mondom, hogy nem megyek? –kérdeztem.
- Akkor kénytelenek leszünk… - nem kellett, hogy folytassa tudtam mi a szitu.
- Jó, megyek – mondtam és megsemmisülten elvettem a táskámat az asztalomról. – Jack az óráim elmaradnak, találj ki valamit – mondtam és követtem a férfit előttem, míg kettő mögöttem ment.
Egy fekete autóba kellet ülnöm, méghozzá hátra. A sajátomat meg a parkolóban kellett hagynom.
- Egyébként, ha már nem akarták, hogy a saját autómmal kövessem magukat, akkor szerintem vigyék el a parkolóból, mert ha hosszabb ideig marad ott, valakinek előbb utóbb csak feltűnik – mondtam és a táskámba kotorászva elővettem a kulcsaimat, majd az előttem lévő ügynöknek adtam. Nem mondott rá senki semmit, így elővettem a cigimet és rágyújtottam egy szálra, mire a mellettem lévő már nyúlt is volna utána, de elhajoltam előle.
- Na, na! Nem nyúlka, mert ennyi azért kijár nekem, hogy nyugiban elszívhassak egy szál cigit – mondtam mérgesen.
- Egy szálat – vette hátra a vezető.
Hosszú volt az út és unalmas és egy szál cigivel beérni egész úton az már tőlem is teljesítmény volt. Próbáltam puhatolózni, de nem mondtak semmi érdekeset. Az autókázást helikopter út követte.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
