2. Fejezet
Asgardiak
Egy vízi létesítmény részlegbe vezettek be. Később kiderült, hogy repülni is tud a kicsike, ahol jól átvilágítottak, majd kikéredzkedtem a mosdóba, persze a táskámmal együtt és egy doboz cigit az egyik csizmámba dugtam, mire a másikba az öngyújtómat, mert mielőtt beléphettünk volna, közölték, hogy nem dohányzó részleg szinte az egész épület. Aztán még egyszer átellenőriztek és a belső terembe már be sem vihettem a táskáimat, csak kaptam egy névjegykártyát, amit az ingemre tűztem. Az asztalnál - egy olyan nagy oválisnál-, már sokan ültek. Nekem is helyet kellet foglalnom, majd elkezdődött az előadás. Hosszú és unalmas. Hogy miről szolt? Asgardról és az elmúlt időszak eseményeiről, csupa államtitok. Valószínű ezért írattak alá velünk mindenfajta szar papírt. A katona férfi nagyban mutogatott a térképen, mire én ásítottam egyet és nyújtózkodtam.
- Látom, nagyon érdekesnek találja, Miss. Elisabeth – fordult felém a férfi és szúrósan rám nézett.
- Őszintén; dög unalmas… - álltam föl. – Elvették a rohadt cigimet és még rá sem gyújthatok, hát persze, hogy unalmas. Itt fecseg Asgardról és embereiről, a technológiájukról, de ezek mind üres szavak. Ezeket én már rég tudom, sőt többet, is mint maguk, fölöslegesen rabolják az időmet és arról nem is beszélve, hogy rá sem gyújthatok.
- Ha a megjelenő könyvére gondol, hát nem fog megjelenni, túl részletes, jobb, ha az emberiség nem tájékozódik – közölte.
- Maga… - mondtam és felpattantam majd az asztalra ugrottam és a képébe rúgtam egy halom papírt. Megsemmisülten álltam az asztalon és rázott a düh. Éreztem, ahogy fojtogat, ahogy éget. Le kellett csillapodnom ezért fújtam párat.
- Helyes. Uralkodjon magán – közölte és a többiek felé fordult. – Az ülést berekesztem, egy óra múlva ismét itt várom magukat – mondta, mire mindenki felállt és távozott a teremből. Én is épp leugrottam az asztalról és távozni készültem.
- Maga marad, Miss. Elisabeth – közölte, Fury parancsnok. – Kérem, üljön le – Én kénytelenül helyet foglaltam.
Még bejött pár érdekes fickó, mind bemutatkozott. A helyi szupercsapat volt.
- Szóval maga a Szépfiú? – kérdeztem a szemüvegesre mutatva – Maga meg Murdock ha nem tévedek – mondtam a körszakállasra mutatva.
- Igazán savanyú humora van Miss. – mondta a körszakállas, Stark.
- Majd akkor jegyezze meg, ha már engedélyezték, hogy rágyújtsak – majd a parancsnokra vetettem a pillantásom.
- Azért lehetne egy kis önuralma- közölte velem a parancsnok.
- Jó fél órát kapnak – mondtam bátran.
- Itt mi diktálunk – mondta Mister Kapitány bácsi.
- Megbaszhatják, ha mit sem érnek vele, hogy ha egy mezei tanító nénire van szükségük - mosolyogtam rá bájosan.
- Maga több mint tanító néni – mondta Stark és ledobott az asztalra egy vaskos kötetet, a könyvemet. – Persze ez még nem minden – mutatott a könyvre. Én érdeklődve néztem rá, majd fel Stark szemébe.
- Mit akar?
- A lakását átkutatva még több információra leltünk rá. A maga kis titkos szobája sok titkot rejt – ejtetett meg egy laza mosolyt.
- Szemetek, betörtek a lakásomba és elvittek mindent? – kérdeztem, de válasz nem jött. – Az több mint két élet munkája volt, ember! Az tudás értéke felbecsülhetetlen! – kiabáltam.
- Higgadjon le – mondta Stark.
- Higgadjak le? Komolyan mondja! – álltam föl mérgesen.
- Nem kéne még egyszer az asztalra pattannia – jött be egy szőke magas vörös köpenyes férfi. Rögtön tudtam, hogy ki ő.
- Thor?!
- Igen, úgy hívnak – közölte és közelebb lépett hozzám, egész közel és a kezét nyújtotta, amit remegve el is fogattam, majd remegve megszédültem, mire megtartott. – Oho, csak óvatosan – mosolygott azzal a piszkosul jóképű vigyorával. Mikor ismét biztosabban álltam elengedett, én meg leültem és eldőltem az asztalon.
- Két fánkot kérek egy capuccinóval – mosolyogtam ismét vidáman föl. Start érdeklődve figyelt. – Éhes vagyok, tegnap dél óta nem ettem – közöltem velük.
- Hulk, ha elintézné – fordult felé Stark.
- Kösz – mosolyogtam rá.
- Mi ez a hangulatváltozás Miss. Elisabeth? – kérdezte a parancsnok.
- Sikerült kierőszakolnom, szörnyű stílusommal, hogy valami kézzel foghatót is mutassanak - néztem Thorra.
- Honnan tudja, hogy nem csak egy színész? – kérdezte Stark.
- A kézfogásából, meg a jelenlétéből – közöltem velük.
- Pontosabban? – kérdezte a parancsnok.
- Az emberek között is vannak különlegesek – mondtam sejtelmesen.
- Valóban – mondta Amerika „dicső” Kapitánya.
- Tehát maga különleges Miss. Elisabeth? –kérdezte Stark.
- Kérem, csak Beth. Amúgy meg van egy két apró dologhoz tehetségem. Képes vagyok az igazságot meglátni, megérezni és még sosem tévedtem – Osztottam meg vele, persze ez még nem volt minden, de pont elég ahhoz, hogy felkeltsem az érdeklődésüket.
- Érdekes – mondta Thor.
- Meghoztam – jött be a doki és letette elém az ebédem.
- Köszönöm.
Az elkövetkezendőkben hosszas beszélgetésbe kezdtünk, Thorral jól kijöttem és Starknak is bírtam a stílusát, a többiek inkább tartózkodtak tőlem, Hulk is mikor megtudta, hogy mire vagyok képes, kisé távolságtartóvá vált. Hosszas eszmecsere történt, mindenről a lehetőleg legpontosabban tájékoztattak, persze az ülés résztvevői nem tértek vissza, lehet beérték velem is. Este hatra járt, mire ásítottam egyet.
- Fáradt vagyok – közöltem spontán mindenkivel.
- Éhes vagyok, fáradt vagyok – nyávogott a kapitány.
- Nos, mivel mind egytől egyig; katonák, harcosok, én meg csak egy lány vagyok, így magukkal ellentétben nekem muszáj hangot adnom az igényeimnek – közöltem velük.
- Hallottátok nem? – kérdezte Thor, mielőtt újabb fölöslegesen lefutott körbe mentem volna bele.
- Akkor kap egy lakosztályt – mondta a parancsnok.
- Pár ruhára szükségem lesz.
- Már bepakoltuk a holmiját, amit elhoztunk a lakásáról – közölte velem.
- Remek.
- Beth, lenne egy kérésem – fordult felém Thor.
- Igen úrfi? –kérdeztem.
- Itt van az öcsém…
- Ezt nem lett volna szabad… - kezdte a parancsnok.
- Loki is itt van? – kérdeztem kicsattanó örömmel.
- Igen – bólintott Thor.
- Bocs, de ő volt mindig is a kedvencem – nevettem zavartam. Thor kicsit megilletődött, de ő is velem nevetett.
- Nem most kellett volna…- folytatta volna a parancsnok.
- Hűtse le magát, most fontosabb dolgom is van, mint a hülye ciripelését hallgatni – mondtam tök tárgyilagos hangon és teljesen felvillanyozódtam.
- Mit szerettél volna Thor úrfi? – kérdeztem őt.
- Kikérdeznéd, Lokit? – kérdezett vissza. Én megdöbbenve léptem egyet hátra és fújtam egyet.
- Kissé nagy falat lenne, úgy gondolom – mondtam neki őszintén és mindenki mást kirekesztettünk a beszélgetésből.
- Talán még is megpróbálhatnád, meghálálnám.
- Ez nem a háláról szól Thor. Tudom, hogy Loki milyen. Megfoghatatlan, pont nekem, egy sosem látott idegennek engedné ezt meg? – néztem föl rá és egész közel volt az arcunk egymáséhoz. Ez a bizalom jele volt.
- Igaz, de talán mégis megpróbálhatnád, a kedvemért – mondta szélesen elmosolyodva. A kis csábos.
- Rám nem hat a sármod ugye tudod? – kérdeztem őt. – Mondjuk tagadhatatlanul vonzó vagy, de nem az esetem.
- Egy próbát megért, ez is – mosolyogva mondta.
- Hát legyen – néztem az égre. – Odin szakállára, mi lesz még itt? Bomba fog robbanni? – emeltem imára a kezeimet.
- Nem engedhetem meg – mondta a parancsnok.
- Nem mindegy már úgy is eldöntetett és mivel úgy látom, hogy Thor egy szövetséges Midgarddal, így nyilván szívügyének kéne, hogy tekintse ön is ezt az egész felhajtást és én már úgy is igent mondtam – mosolyogtam a parancsnokra.
- Én engedélyezem – mondta Stark.
- Nem csalódtam benned – mondtam neki fél mosollyal.
- A szobában, ahol őrzik, milyen biztonsági előírások vannak? – kérdeztem mire gyors felvilágosítottak.
- Tehát két szék és egy asztal, illetve a vacsorám, ami két fánk lenne és két cappuccino – mondtam nekik.
- Kettő? – kérdezte Hulk.
- Az egyik a mi jeges kis bajkeverőnknek, jó forrón lehetőleg – osztottam meg vele is.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
