3. Fejezet
Kihallgatás
Mindent elő készítettek, a két cappuccino és a fánkok beviteléhez személyesen ragaszkodtam.
- Szép, jó estét! – köszöntem belépve a terembe, ami igazából egy üveg páncél volt, teljesen ovális. A legszebb mosolyomat felvéve raktam az asztalra mindent. Loki még mindig csak állt a „sarokban” és nem fordult meg.
- Nos, akkor én leülök – mondtam és kihúztam a széket és leültem. Magam elé húztam a capuccinót majd elkezdtem kevergetni.
- Minek van itt? – kérdezte a vékony alak még mindig elfordulva.
- Minek, minek! Hát jelen pillanatban miattad Loki, hogy kikérdezhesselek. A bátyád kért meg rá – ittam a forró nedűbe.
- Nem a bátyám – közölte mérgesen és végre megfordult. Ő rajtam nézett végiig én meg rajta. Az a nézés, egyszerűen felfalt. Én lehajoltam és a csizmámból kivettem a cigim meg a tüzem, majd egy szálat a számba gyömöszöltem és meggyújtottam, majd pöfékeltem egyet.
- Itt nem szabad dohányozni, miss. Beth – hallottam a hangosbemondóban a parancsnok hangját.
- Szarom le, hogy mit szabad és mit nem, ennyi még kijár – mondtam hangosan és dacosan ismét kifújtam a füstöt. Loki elismerően nézett ismét végig rajtam.
- Álljak talán fel, hogy még jobban szemrevételezhess? –kérdezem Lokit.
- Nem szükséges –mondta és érdeklődve helyet foglalt.
- Az egyik fánk a tied és a cappuccino is – mutattam rájuk. – Én ezen élek, ha valami nagyon idegesít és nem hagy nyugodni – közöltem vele. – Ne aggódj nem mérgezett – tettem még biztató mosollyal hozzá.
- Tehát Beth – nézet azzal az érdekes, megmagyarázhatatlan, halvány vigyorával rám.
- A nevem Elisabeth Enderson, de akkor, ha már így, akkor nyugodtan szólíts Bethnek, Loki – ismét beleszívtam a cigimbe. Loki érdeklődve figyelte minden mozdulatomat.
- Nem mindegy miben halunk meg? –kérdeztem ironikusan és elnyomtam az asztalon a cigit.
- Az egy teljesen jó asztal volt miss. Elisabeth! –hallottam a parancsnok hangját. Ismét.
- Vonják le a honoráriumomból.
- Miről beszél? –kérdezett vissza a parancsnok.
- Arról az összegről, amit azért kapok, mert hajlandó voltam a sok szar, hülyeségen átesni, amit maguk tudatlan barmok tettek velem – mondtam teljesen nyugodtan.
- Ezt még megbeszéljük, Beth – mondta Stark.
- Helyes – bólintottam és ismét Lokira fordítottam az összes figyelmem.
- Elnézést, csak tudod néha meg kell küzdeni a saját igazunkért – közöltem vele és beleittam a kávémba.
- És hogy akarsz kihallgatni Beth? –kérdezte megnyomva a nevem végét, mint egy kígyó.
- Oh, hát ez igen egyszerű, nekem adod mindkét kezed és felelsz pár kérdésemre, semmi több – mosolyogtam rá és a fánkomba haraptam.
- A kezem –ismételte.
- Persze, a kezed, rakd csak az asztalra. Én megvárom – mondtam neki címezve, de a fánkkal voltam elfoglalva. Egy darabig eszegettem még, mire Loki az asztalra rakta a kezeit. Én vidáman megtöröltem az enyémet a szalvétába és a keze után nyúltam. Először elhúzta volna.
- Hoho, ne csalj, ez nem az a játék – kacsintottam, rá mire visszarakta. - Nos mivel látom kisé félénk vagy így előtte elmagyarázom, hogy miről is van szó.
- Egyszerűen megfogjuk egymás kezét, illetve én a tiedet és kérdéseket teszek föl, te válaszolsz, lehet ez igen-nem vagy akár mondatok is. Elég profi vagyok ebben tehát könnyen leszűröm az igazságot belőle – ahogy ismét megfogtam a csuklóját, kissé hidegebbnek éreztem az én kezemet, de nem zavart. Mélyen Loki szemébe néztem, majd a kezeinkre. Az ő keze elkezdett kékülni, mire ismét rá néztem.
- Jaj, ne ellenkezz már annyit, ezzel nem érsz nálam el semmit, meg egyébként is nem bukom a hupikék törpikékre – mosolyogtam rá, mire ismét normális lett a bőrszíne. – Helyes.
- Mire lennél kíváncsi, Beth? – kérdezte és mindvégig egymás szemébe néztünk. Azok az impulzusok, amiket felém küldött, még ha akaratlanul is. Tetszettem neki.
- Akkor jöjjön az első kérdés – mondtam és fogást váltottam a csuklóján és a tenyerét égnek fölfelé fordítottam. – Mi az igazi szándék, amiért most itt vagy? – kérdeztem neki címezve, mikor rögtön Fury szolt be.
- Nem ez volt az első, amit kérdeznie kellett volna! – csattant föl a hangja.
- Az én kihallgatásom, az én kérdéseim. Itt most én diktálok, és ha azt akarja, hogy bármit is kiszedjek Lokiból, akkor kapcsolja ki azt a szart és kopjon le a búsba, mert csak így, zavarja mindkettőnket – mondtam végig, de még mindig Loki szemébe néztem.
- Kettőjüket mi? Ide nem romantikázni hívtuk!
- Nem maguk befogtak engem, mint valami vadat és most azt teszi, amit mondok, vagy… - elengedtem Loki kezét és készültem felállni.
- Fél órát adunk, a felvételek a laborban fognak menni – hallottam meg Stark hangját.
- Helyes – feleltem.
Lokival egymásra mosolyogtunk, amint visszaültem, és ismét megfogtam a kezét.
- Hol is tartottam?
- Hogy mi a szándékom, azzal hogy itt vagyok – mondta Loki.
- Ah, szóval Mi az igazi szándék, amiért most itt vagy, Loki? – kérdeztem tőle és végig a szemébe néztem.
- Elfogtak – közölte röviden.
- Cseles, de nem igaz – forgattam a szemeimet. – Az pontosabb, hogy engedted, hogy elfogjanak, igaz-e? – kérdeztem, de Loki nem válaszolt.
- Talán egy egyszerűbb kérdéssel kellett volna kezdeni – mondtam és szép sorjában elkezdtem kérdezgetni. Loki nagyon ügyes volt az ilyesmiben, többször kellett újrakérdeznem, csak máshogy megfogalmazva, hogy megtaláljam az igazságot és közben az sem segített, hogy néha képeket közvetített felém, amiket tűrtem egyetlen szó, vagy reakció nélkül. Egyszerűen elraktároztam magamban őket, az összes piciny, morzsányi információt.
- Most én kérdezek – szúrta közbe Loki két kérdés között.
- Persze, nyugodtan – mondtam neki, mire most ő csinált úgy, ahogy én eddig csak a saját csuklóimmal. Meglepődtem.
- Meglepődtél? – kérdezte.
- Igen.
- Jó formán mindent tudsz már rólam, amit engedtem, hogy megtudj, igaz? –kérdezte.
- Valóban, csak annyit, amennyit engedtél – közöltem vele.
- Hm… hazudsz – mosolygott.
- Na, jó elég sokat… túl sokat – mondtam.
- Érdekes.
- Mindent - mondtam neki.
- Oh, ez igaz volt – simított végig a csuklómon és az ujja megállapodott a tenyeremben és körkörös mozdulatokat írt le.
- Tehát az öcsém kért meg, hogy kihallgass?
- Igen.
- Tetszik neked?
- Sexy, jóképű, erős, kinek ne tetszene – mosolyogtam.
- De nem igaz – vigyorgott Loki.
- Én tetszem neked? – kérdezte.
- Tetszeni, hát persze, de hogy lehet- e több, nem hiszem – most rajtam volt a vigyorgás sora, mire most először Loki dühös arcot vágott.
- Ki vagy te? –kérdezte a csuklómat szorítva.
- Lazíts a fogáson, így nem fogod tudni, a pontos igazságot – szűrtem a fogaim közt, mire így is tett.
- Ki vagy te? –kérdezte ismét.
- A saját módszeremet használod ellenem, de nem gondolod, hogy én immunis vagyok? - kérdeztem mosolyogva és végignéztem az ajkaim, majd a szemén állapodtam meg.
- Válaszolj! – tört ki belőle és fölpattant az asztaltól. Farkasszemet néztünk, mire hallottunk egy nagy szörny kiáltását. Loki elmosolyodott.
- Elkezdődött – mondta diadalittasan.
- Ami azt jelenti, hogy ideje távoznom – mondtam és én is felálltam. – Nyissátok ki! – De az ajtó nem nyílt ki.
- Látod, Beth. Velem maradsz – mondta és közel lépve hozzám végigsimított az arcomon. – Mivel most nem válaszoltál a kérdéseimre, hát később fogsz.
- Miből gondolod? – kérdeztem és egész közel álltam hozzá, a magasságom miatt kicsit fel kellett rá néznem. A ruháink egymáshoz értek és szinte az orrunk is. Loki nagy levegőket vett és fújta ki azokat.
- Én is érzem – súgtam neki, egész a szájába, mikor Lokinál itt pattant el a cérna. Megcsókolt vadul, akarttal és én hagytam. Ekkor jött be a felmentő hadsereg és mi szétrebbentünk, mire Fury is betért látogatóba, meg az egyik talpnyaló és Thor is. Én meg mindvégig egy sarokban álltam, ameddig Loki mind el nem intézte.
Egy gép várt ránk.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
